AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONHETEDIK FEJEZET A déli szárny felől érkező álmos gyerekhang után néhány pillanatig valóban úgy tűnt, hogy a város képes lehet legalább rövid időre egyben maradni. Nem megnyugodni. Azt már senki nem várta. Csak nem szétesni…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI A hajnal nem érkezett meg rendesen. Nem úgy, ahogy az ember emlékezett rá a régi időkből, amikor a világ még eljátszotta, hogy vannak kiszámítható törvényei, és a fény legalább ennyit hajlandó volt minden reggel becsülettel teljesíteni.…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONÖTÖDIK FEJEZET A késő délutáni fény olyan tompán ült meg a falakon, mintha maga a nap is óvatosabb lett volna attól, amit odalent megérezhetett. A torony külső kövei hidegebbnek látszottak, mint egy órával korábban, pedig…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZADIK FEJEZET A hang nem robbanás volt. Inkább valami ősi sóhaj, ami végigsöpört az égen, mintha maga a világ húzna mély levegőt, mielőtt újra fájni kezd. A felhők között mozduló árnyék lassan fordult, és a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENKILENCEDIK FEJEZET A hajnal nem hozott megnyugvást. Csak fényt. A fal repedései most már tisztán látszottak, a kövek közé ragadt fekete anyag sötét csíkokban futott végig, mint valami idegen erezet. Az emberek csendben mozogtak, mintha…