SŰRŰ, MINT A FÉNY Az eső nem akart elállni. A híd vasát hideg fény vonta be, mintha valami vékony, üveges bőr nőtt volna rá, és ebben a bőrben ott rezgett a város összes múltbéli mondata. A korlát hidegét a tenyeremig…
Kövess Nem tudta megmondani, pontosan mikor kezdődött. Ha megfeszítette az emlékezetét, akkor sem látott mást, csak szétmálló kontúrokat: a peronon a fénycsíkot, ahogy végigkorcsolyázik a nedves kövön; a pultos lány unott könyöklését; egy férfihangot, amely nem magas, de nem is…
VAN OTT KINT VALAKI? A szél hideg késsel hasított végig az arcomon, ahogy az elhagyatott vasúti hídon álltam, és a város felé néztem. Lent a rozsdás sínek között egy patkány csusszant át, majd eltűnt a sötétben. A távolban a gyárkémények…
ERŐNEK SZÜLETVE A város még aludt, amikor kiléptem a lépcsőházból. A hajnali köd a téglaudvarra ült, a kukák fedele gyöngyözött a párától, a csendnek volt egy halk, vasízű tapadása, mint amikor nyelvvel megérinted az elemet. A macskakövek közt tócsák álltak,…
MINDEN, AMIT AKAROK Ez nem diszkó. Nem is country club.Ez Los Angeles. A forróság odakint úgy vibrált az aszfalt felett, mintha az egész város egy hatalmas légzőtest lenne, ami épp kicsit kifújja magát. A napfény aranyporrá darálta a levegőt, az…