Átlagos világ Az eső egész nap nem akart elállni. A felhők alacsonyan ültek a város fölött, mintha a háztetőket súrolnák. A vízcseppek sűrűn verték a járdát, összemosva az utcai lámpák fényét a pocsolyák tükrében. Egy esernyő alatt álltam a sarkon,…
Adj egy okot A város esti fényei szelíden tükröződtek az eső áztatta járdán, ahogy lassan végigsétáltam az utcán. A szél hideg volt, a kabátom gallérjába húztam a fejem. A kezemben a kulcsaim hideg fémje szorult a markomba, mintha az döntené…
UTAZÁS A FOLYÓN A kikötőben a hajnal nem egyszerre érkezik, hanem darabokban: előbb a kötelek szaga élesedik, aztán a víz felszínén megindul egy vékony fénycsík, végül a hajótestek nagy, fekete árnyai enyhébb szürkére váltanak. A csónakház oldalán rozsdás tábla dőlt…
Lila eső A város, ahol élt, soha nem volt híres semmiről, ami hosszabb ideig kitartott volna. Egy nyárra felkapott fesztivál, ami aztán elhalt; egy kosárcsapat, ami egy szezon alatt szétesett; és néhány ember, akik mind ugyanazt mondták: „Majd egyszer elmegyek…
Hajnal előtt pár perccel a tenger még ólmosan feküdt Kingston partján, mintha a víz is visszatartaná a lélegzetét a nap első lépése előtt. Levi – így hívta őt mindenki a sarkon – a verandán ült a fakorláton, és a bádogtető…