AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET A torony belsejéből először nem hang jött. Hanem nyomás. Nem úgy, mint amikor a levegő megmozdul egy omlás előtt, és az ember ösztönből hátralép, mert tudja, hogy a kő hamarosan valamit el fog…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Az első váltás az éjszakában nem hanggal jött. Hanem hiánnyal. A déli falnál felakasztott láncos, vizes, rongyos zajrendszer addig tompán, nyálkásan, fémesen nyögdécselt a sötétben, mint valami beteg torok, amelyik nem tud eldönteni…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONHETEDIK FEJEZET A déli szárny felől érkező álmos gyerekhang után néhány pillanatig valóban úgy tűnt, hogy a város képes lehet legalább rövid időre egyben maradni. Nem megnyugodni. Azt már senki nem várta. Csak nem szétesni…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI A hajnal nem érkezett meg rendesen. Nem úgy, ahogy az ember emlékezett rá a régi időkből, amikor a világ még eljátszotta, hogy vannak kiszámítható törvényei, és a fény legalább ennyit hajlandó volt minden reggel becsülettel teljesíteni.…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONHARMADIK FEJEZET Az éjszaka nem lett csendesebb attól, hogy mindenki igyekezett halkabban élni benne. Csak sűrűbb lett. Az a fajta sűrű sötétség ült rá a városra, amelyben minden ember úgy érzi, mintha a saját lélegzete…