Talán rég volt, Talán mégsem. Talán jó volt, Talán még sem? Milyen szép volt, Láttam mindent. Elmúlt végleg, Fent az égben. Vissza nézek, Még látlak téged. Amit éreztem, Sosem érted. Már csak emlék, Már csak árnyék. Ha kilépsz a sötétből, Talán látsz még. Fogtad a kezem, Jöttél velem, Egy változásban elengedtelek. Elmúlt ennyi, Emlék megannyi. … Olvass tovább
Hol egykor vár állott, Ott most leomlott kőfalak. Hol egykor erdő állott, Ott most sivár puszta. Hol egykor esett az eső, Ott most kopár sivatag. Lesz-e még várfalon bátor katona? Lesz-e még erdőben bújó vad? Lesz-e még eső hol kopár a sivatag? Mondják-e még emberek? Mennyire szeretlek! Meg véd-e erős kéz, ha eljön a végtelen? … Olvass tovább
Ki vagyok amikor senki se lát? Ugyan az kit világra hozott az anyám. Nem mutatok más arcokat, Nem viselek más maszkokat. Viselem a bőrt amelyben élek, Ebbe költözött a lélek, Aki én vagyok. Ha egyedül vagyok… Akkor hagyjatok.
Mikor új vonatok haladnak régi síneken, Így van az, hogy nem változik semmi sem. Ugyan az a nóta már jó rég óta, Panaszkodás és sírás, Ez megy évek óta. Üres fecsegés, haragos fröcsögés, Agyatlan emberek akiknek a föld nem elég. Tömeg az utcán de semmit sem lát. Ricsajos droidok, Beszélő robotok, Lemerült életek, Elítélt némberek.
Elmélázva nézek ki az ablakon, Egy macska ül az oszlopon, Ő is, akár csak én, Elmélkedik életén. De neki könnyebb, Meg se kottyan, Ha kilencből egy elmegy. Bezzeg én! Kaptam egyet, azt kell éljem. Talán rövid, talán hosszú, Rég nem forr már bennem bosszú. Nem haragszom senkire, Elkerülöm ki rosszat tenne nekem. Aki jó velem … Olvass tovább
