BESZÉLJÜNK RÓLA… XI. fejezet II. rész

11. fejezet, 2. rész – „Miért bántanak mások a neten?”

(Online bántalmazás, cyberbullying – 2. rész)

Amikor online bántanak, az első kérdés, ami felmerül benned:
„Miért csinálják ezt?”
Miért kell valakinek megalázni másokat?
Miért jó érzés más fájdalmán nevetni?
Miért van az, hogy amit nem mernének a szemedbe mondani, azt képernyő mögül gond nélkül megteszik?
A válasz nem egyszerű – de fontos megérteni.
Nem azért, hogy mentegetni próbáld őket.
Hanem azért, hogy tudd: nem rólad szól.
Nem a te értékedről.
Nem a te hibáidról.
Hanem az ő saját félelmeikről, gyengeségeikről, fájdalmaikról.

Miért bántanak emberek másokat online?

1. Anonimitás miatt elvesztik a gátlásaikat.
   Amikor nem kell vállalni a nevedet, az arcodat, a következményeket,
   akkor könnyebb kimondani olyasmit, amit élőben sosem mernél.
   Az anonimitás sokaknál lehúzza a belső fékeket.
   Az „igazi énjüket” mutatják meg – de sajnos nem a legszebb részüket.

2. Saját bizonytalanságukat próbálják leplezni.
   Sokszor azok bántanak, akik maguk is bizonytalanok,
   akik maguk is kisebbrendűségi érzésekkel küzdenek.
   Ha megaláznak másokat, egy pillanatra erősebbnek, fontosabbnak érzik magukat.
   De ez csak ideiglenes.
   Belső ürességüket nem tudják tartósan eltakarni mások bántásával.

3. Féltékenyek rád.
   Fura, de igaz: sokszor pont azokat támadják,
   akik valami különlegeset képviselnek.
   Akik bátrak.
   Akik mernek önmaguk lenni.
   Akiknek van tehetségük, stílusuk, álmaik.
   És mivel maguknak nincs bátorságuk a saját életüket élni,
   megpróbálják lerántani azt, aki emlékezteti őket arra, hogy mit nem mertek megtenni.

4. Úgy érzik, a neten „játékszabályok nélkül” lehet viselkedni.
   Sokan úgy tekintenek az online világra, mint egy másik univerzumra,
   ahol nem kell ugyanazokat a szabályokat követni, mint a valóságban.
   – „Csak egy komment.”
   – „Csak egy mém.”
   – „Csak egy vicc.”
   De ami nekik csak egy „vicc,”
   neked valós fájdalom lehet.

5. Egyszerűen nem gondolnak bele a következményekbe.
   Egy gyors üzenet, egy megosztott kép – és tovább is lépnek.
   De az, aki a céltábla másik oldalán áll,
   napokig, hetekig hordozza azt a sebet.
   A képernyő könnyen elhomályosítja az emberek empátiáját.
   Nem látják a könnyeket.
   Nem hallják a szívdobbanásokat.
   Nem érzik a fájdalmat – és ezért könnyebben bántanak.

Fontos tudnod:
semmi – de semmi – nem jogosít fel senkit arra, hogy megalázzon, megszégyenítsen vagy fenyegetőzzön.
A humor, a „szabadszájúság,” a „csak poén volt” nem mentség.
Az online világ nem jogtalan világ.
Az ott elkövetett bántások ugyanúgy számítanak – és ugyanúgy megérdemled, hogy megvédd magad.

És még valami:
Sokan, akiket bántanak, elkezdenek magukban keresni hibát.
– „Lehet, hogy tényleg túl nagyképű voltam.”
– „Lehet, hogy túl sokat posztoltam.”
– „Lehet, hogy provokáltam őket.”
De az igazság az, hogy senki nem érdemli meg a bántást.
Senki nem szolgáltat okot arra, hogy megalázzák.
Te sem.
Még akkor sem, ha hibáztál.
Még akkor sem, ha máshogy gondolkodsz.
Még akkor sem, ha más vagy, mint ők.