BESZÉLJÜNK RÓLA… III. fejezet II. rész

3. fejezet – 2. rész

Tanulni lehet – égés nélkül is
(Iskolai nyomás és teljesítménykényszer – 2. rész)

Na szóval, ott tartottunk, hogy a suli néha inkább tűnik egy stresszgyárnak, mint a tudás templomának. Persze, a tanulás fontos – de nem mindegy, hogyan.

A legtöbb diák nem azért ül le tanulni, mert érdekesnek találja a középkori városállamokat vagy a redoxireakciókat, hanem mert fél a következményektől.
„Mi lesz, ha nem tudom?”
„Mi lesz, ha meghúznak?”
„Mi lesz, ha csalódik bennem anyu/apu?”

Ez nem tanulás. Ez túlélési mechanizmus.
És hosszú távon felőröl.

Egy idő után már nem tudod, mi az, ami téged érdekel, és mi az, amit csak muszájból próbálsz bemagolni, hogy ne legyen balhé otthon.

És akkor jönnek a klasszikus tünetek:
– állandó fáradtság,
– gyomorgörcs,
– alvásproblémák,
– koncentrációzavar,
– motiváció teljes hiánya.

És tudod, mit mondanak ilyenkor a „felnőttek”?
– „Lusta vagy.”
– „Csak a telefonod érdekel.”
– „Nincs kitartásod.”

Pedig lehet, hogy te már napok óta próbálod összeszedni magad, csak senki sem látja.
Mert a suli nem kérdezi meg, hogy jól vagy-e.
A suli azt kérdezi: „Készen vagy a házival?”

Ezért fontos, hogy te kérdezd meg magadtól:
„Miért tanulok?”

És ha a válasz csak annyi, hogy „mert félek a büntitől”, vagy „mert muszáj”, akkor ideje újragondolni a stratégiádat.

Ugyanis tanulni lehet másképp is.

Először is: nem kell mindenben jónak lenned.
Nem kell minden tárgyból kitűnőnek lenni. Nem kell imádnod a verselemzést vagy a szinuszfüggvényt.

Válassz ki pár dolgot, ami valóban érdekel. Lehet az bármi:
– állatok,
– űrkutatás,
– graffitikultúra,
– építészet,
– pszichológia,
– történelmi rejtélyek.

És kezdj el ezekről olvasni, videót nézni, kérdezni, kutatni.
Ha a tudásodhoz valós kíváncsiság kapcsolódik, sokkal jobban fog rögzülni.

Másodszor: találj saját módszert.
Nem mindenki tanul ugyanúgy.
Van, aki hallgatva, van, aki olvasva, van, aki írva tanul. Van, aki színezi a jegyzeteit. Van, aki hangosan felmondja, mint egy TED-előadást.
És van, aki rajzol belőle mémeket – és ez is működik.

A tanulás nem verseny. A cél, hogy te megértsd. Nem az, hogy úgy csináld, ahogy más mondja.

Harmadszor: tanulj hibázni.
Tudod, mi a legnagyobb para a suliban? Hogy nem szabad hibázni.
Aki hibázik, az „buta”, az „nem figyelt”, az „nem tanult eleget.”

Pedig a hibázás a tanulás alapja.
Aki nem hibázik, az vagy nem próbálkozik, vagy hazudik.

Az igazi tanulás nem a hibamentesség, hanem a hibákból való tanulás.

És ha elrontottál valamit?
Akkor nem te vagy az, aki rossz. Csak a válasz volt rossz.
Te ugyanaz az ember maradtál – csak kicsit tapasztaltabban.

Negyedszer: állj ki magadért.
Ha úgy érzed, túl nagy a nyomás, ha már érzed, hogy ez nem megy így tovább, akkor merj szólni.
Egy jó tanár meghallgat. Egy jó szülő megérti. És ha nem? Akkor se hallgass örökké.

Beszélhetsz iskolapszichológussal, baráttal, mentorral – vagy akár leírhatod magadnak, mit érzel. De ne tartsd magadban.

A suli lehet nehéz. Lehet nyomasztó. De nem kell, hogy eltapossanak benne.
Nem kell, hogy csak a jegyek határozzanak meg.
Te több vagy, mint amit a napló mutat.

A következő részben megnézzük, hogyan lehet egyensúlyt találni a „tanulj, tanulj, tanulj” és a „hagyjál már, élni akarok” között.
Mert igen, lehet tanulni úgy is, hogy közben nem veszted el önmagad.
És talán még jól is érzed magad közben. Igen, tényleg. Nem vicc.