Carolina a Capsicora bolygó harcosa epilógus

Epilógus – Az új korszak kezdete

A harc véget ért, de a világ soha nem lesz többé ugyanaz.
A paprika-galaxis visszanyerte egyensúlyát, de a veszteségek nyomot hagytak mindenkin.

A Szent Mag öröksége

A Serrano bolygón a Szent Mag tovább ragyogott, most már biztonságban, ahogy mindig is kellett volna.
Moruga Papnő őrizte azt, ahogy előtte sok generáción át tették a papnők.
– A kapszaicin öröksége tovább él – mondta halkan. – Azoknak köszönhetően, akik hajlandóak voltak érte harcolni.

A hősök emlékezete

A harcosok, akik nem térhettek vissza, nem merültek feledésbe.
A Serrano bolygón emlékművet állítottak Fataliinak, Primotaliinak, Habanero Kapitánynak, Scotch Bonnetnek és Seven Potnak.
A fűszerkövekbe belevésték a nevüket, hogy örökké emlékezzenek rájuk.

Carolina és Red Savina csendben álltak a síremlékek előtt, majd Savina megszorította Carolina vállát.
– Ők is itt lennének, ha tehetnék.
Carolina bólogatott, és az ég felé nézett.
– De legalább tudjuk, hogy a harcuk nem volt hiábavaló.

Egy új küldetés

A galaxisban még mindig voltak fenyegetések.
És Carolina tudta, hogy az ő feladata lesz, hogy megvédje mindazt, amiért harcoltak.
Red Savina pedig mellette maradt.
Együtt, készen az új kihívásokra.