AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A hajnal úgy kúszott be a város fölé, mint valami fáradt, színtelen állat, amely maga sem biztos benne, akar-e még egy újabb napot. A falak kövei hidegen tartották magukban az éjszaka nyomását, a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENNYOLCADIK FEJEZET A sötét nem várta meg a hajnalt. Először csak a levegő változott meg. Nem hidegebb lett. Vékonyabb. A fal tetején álló Harcos ösztönösen megállt a mozdulat közepén, mintha valaki láthatatlan kézzel fogta volna…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENHATODIK FEJEZET A hajnal már nem arany volt. Szürke. Nem a fény hiányzott belőle, hanem az ígéret. A város fölött vékony köd ült meg, mintha a romok lehelete nem akarna felszállni. A falak repedései sötétebbnek…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENEGYEDIK FEJEZET A romváros hajnalban mindig más arcát mutatta. Nappal a fény megült a szétszakadt tornyokon, megcsillant a félig szétmállott üvegfalakon, a rozsdaette vashálókon, és a zöld, szívós növényzeten, amely úgy kúszott fel minden felületre,…
Az Új Világ Árnyai – HETEDIK FEJEZET A reggel túl békés volt ahhoz, hogy őszinte legyen. A romváros falai között párás levegő ült meg, a repedt beton réseiből fű és vadszőlő tört elő, mintha a föld szándékosan bizonyítani akarná, hogy…