SŰRŰ, MINT A FÉNY Az eső nem akart elállni. A híd vasát hideg fény vonta be, mintha valami vékony, üveges bőr nőtt volna rá, és ebben a bőrben ott rezgett a város összes múltbéli mondata. A korlát hidegét a tenyeremig…
Kövess Nem tudta megmondani, pontosan mikor kezdődött. Ha megfeszítette az emlékezetét, akkor sem látott mást, csak szétmálló kontúrokat: a peronon a fénycsíkot, ahogy végigkorcsolyázik a nedves kövön; a pultos lány unott könyöklését; egy férfihangot, amely nem magas, de nem is…
SZERENCSÉS FIÚ A szél sós párát görgetett végig a mólón, mintha valami láthatatlan sebet hűtene a város testén. Hajnal volt, a víz ólomszínű, a sirályok hangja távoli karistolás a csenden. A kikötői daru árnyéka hosszú csíkot húzott a kövezeten, mint…
Könnyek a mennyben A kórházi folyosó fénye olyan volt, mintha a nap is kint ragadt volna az ajtón: hideg, szűrt, tárgyilagos. A fehér csempék között a lépteim ritmust kerestek, de csak csúszkáltak a csendben. Leültem az ágy mellé, a könyököm…
A csillagok közé A város éjszakai fényei a kikötő felől úgy terültek szét, mint apró, földre hullott csillagok. A levegő sós volt, tele a tenger illatával és a hajók tompa, fémes zörejeivel. Michael a rakpart szélén állt, cigarettája parazsa időnként…