AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI – TIZENHARMADIK FEJEZET Kaelen még mindig a falon állt, amikor a város alatti dobbanás elhallgatott. Nem halkult. Nem távolodott. Egyszerűen megszűnt. Ez volt benne a legrosszabb. A zajhoz hozzá lehet szokni. A lövésekhez, a…
fejezet: A Harcosok születése A reggel nem érkezett meg igazán. A köd úgy kapaszkodott a völgybe, mintha esze ágában sem lenne elengedni, a romos betonlapok szélei fölött szürkés, foszló rétegben ült meg a levegőben. A fák csurom vizesek voltak, a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - MÁSODIK FEJEZET A hajnal úgy érkezett, mint valami szégyenlős vallomás: nem volt benne erő, nem volt benne győzelem, csak egy halvány, szürkés fény, ami megpróbálta elhitetni magáról, hogy még mindig jelent valamit. A világ nem…
UTOLSÓ NAP A FÖLDÖN A Föld bűzlött. Nem volt ebben semmi költői, semmi szép, semmi nosztalgikus. Rohadt olajszag, izzadság, szemét és égő műanyag szaga kavargott a levegőben, mintha maga az anyatermészet is elfosta volna magát utoljára, mielőtt végleg kimúlik. Az…
PUSZTÍTS EL MINDENT A város hajnali oldala úgy csillogott, mintha a pára finom üvegréteget fújt volna a téglákra. A gyárkémények közt kúszó fények hidegen remegtek, a távolban egy magasvasút felnyögött, és a sínek egyetlen hosszú mondattá nyúltak a horizont felé,…