BESZÉLJÜNK RÓLA… I. fejezet III. rész

BESZÉLJÜNK RÓLA – 1. fejezet, 3. rész – „Humor, a mentális elsősegélycsomag”
(Mentális egészség és érzelmi problémák – 3. rész)

Most, hogy már bemutattuk a fejedben élő trollt, akinek kedvenc hobbija, hogy beszólogasson neked reggelente a tükörből („Na, már megint ez az arc?! Komolyan?”), ideje beszerezni a legjobb ellenszert: a humort.

Na de álljunk csak meg egy pillanatra. Ne gondolj itt stand-up fellépésekre, vagy arra, hogy a világ legrosszabb napján majd úgy nevetsz, mint akinek a nevetés a főfoglalkozása. Nem erről van szó. Hanem arról a képességről, hogy ránézel a helyzetedre kívülről – mint egy hülye sitcom egyik szereplője – és azt mondod:
„Ez annyira szar, hogy már komikus.”

Vegyünk egy példát. Képzeld el: reggel felébredsz, kinyitod a szekrényt – semmi ruhád nincs, amit felvennél. Az időjárás random: esik, süt, fúj – egyszerre. A busz lekésve, a hajad úgy áll, mint egy elektrosztatikus szobor, és a suliban dolgozat. Amire nem tanultál, mert előző este azon rágódtál, hogy vajon miért lájkolta a crushod a volt osztálytársnőd profilképét.

Ez az a pont, ahol a troll már tapsol: „Na ugye, te szerencsétlenség, megmondtam!”

És itt jössz te, a harcos:
„Nos, kedves agyam, ez egy klasszikus tragikomédia. Kérek egy popcorn-t és figyelem, hogyan bukik meg a karakter a matekban, majd megcsúszik a folyosón egy fél szelet szendvicsen. Imádom!”

Ha képes vagy nevetni a nyomorodon – még ha csak kicsit, keserűen is –, máris hatalmat vettél vissza. A humor azt üzeni az agyadnak:
„Nem fogsz tönkretenni, baszd meg, inkább röhögök rajtad.”

Egy titok: a legjobb mémeket, a legviccesebb TikTokokat nem azok csinálják, akiknek tökéletes az élete, hanem akik képesek voltak elsőként magukon röhögni. Az önirónia nem önpusztítás. Nem azt jelenti, hogy „mindenben béna vagyok”, hanem hogy:
„Tudom, hogy néha béna vagyok – és ezzel együtt is szeretem magam.”

Sőt, ha van bátorságod kitenni a bénázásaidat (akár csak fejben!), és azt mondani: „Oké, ez gáz volt, de legalább tanultam belőle, és még jól is szórakoztam rajta egy ponton” – akkor már nyertél. Ez már túlélési technika.

De ne gondold, hogy mindennel lehet azonnal viccelni. Vannak dolgok, amik nem viccesek. Vannak napok, amikor nem megy. És az is rendben van. A humor nem azt jelenti, hogy mindent el kell bagatellizálni.

Hanem azt, hogy ha egyszer eljön az a pont, amikor már kezded kívülről látni magad – akkor ne rúgd meg a földön fekvő önmagad. Inkább nyújts neki egy kezet… és egy szarkasztikus megjegyzést. Például:
„Gratulálok, ma is sikeresen túlélted a saját agyad támadását. A főnyeremény: egy extra adag önirónia.”

És hidd el, sokkal könnyebb beszélni valamiről, ha előtte már megnevezted, megszelídítetted, vagy legalább rávillantottál egy poént. Olyan ez, mint mikor gyerekként féltél a sötétben, de aztán egyszer csak bekapcsoltad a lámpát, és rájöttél, hogy a „szörny” a szék háttámlájára dobott kabát. A félelem – és a szorongás – gyakran ilyen: csak addig ijesztő, amíg teljesen sötétben van.

A következő részben kicsit mélyebbre megyünk – megnézzük, mit csinálhatsz, amikor a humor már nem segít, és a troll hangja túl hangos. Mert az is előfordul. És azzal sincs semmi baj.

De most, mielőtt továbblapoznál, tedd fel magadnak a kérdést:
„Mi volt ma az a pillanat, amit egy rajzfilmbe is be lehetett volna vágni rólam?”

És ha megtaláltad, ne szégyelld. Írd le. Rajzold le. Küldd el egy barátnak. Vagy csak tartsd és nevess rajta holnap. Mert az a te fegyvered. És abból minél több van, annál kevesebb hatalma lesz a trollnak.