Amikor a pajzsmirigyed bekattan – férfiként ritka, de nem lehetetlen

50 éves férfiként nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját testem fog így hátba támadni. A pajzsmirigy túlműködés tipikusan olyan dolog, amiről inkább a nőknél hallasz, és ha férfiként szóba kerül, mindenki csodálkozik: „Ez nálad hogy?” – pedig sajnos nem válogat.

Az egész nálam furcsán kezdődött. Nem egyik napról a másikra, hanem szépen, lassan kúszott be az életembe. Eleinte csak fáradékonyabb voltam, észrevettem, hogy bármit eszek, egyszerűen fogyok. A barátaim irigykedtek, én meg próbáltam örülni neki, de belül már éreztem, hogy valami nincs rendben.
Jött a szívdobogás, a remegő kéz, és az a furcsa belső nyugtalanság, ami miatt nem tudtam rendesen pihenni. Mintha állandóan „túlpörögtem” volna, még ha fizikailag már alig volt erőm.

A tünetek között nálam ezek voltak a legfeltűnőbbek:

• Szapora pulzus, mintha folyamatosan futnék,
• Hirtelen fogyás, pedig ettem rendesen,
• Kézremegés és izomgyengeség,
• Alvászavar, idegesség,
• És persze az a belső érzés, hogy valami nagyon nincs rendben.

A férfiaknál sokszor később ismerik fel a betegséget, mert mi hajlamosak vagyunk legyinteni, és azt mondani: „Á, csak fáradt vagyok, majd kialszom.”
Én is húztam egy ideig, amíg végül a családom rám nem szólt, hogy „Na, elég volt, menj orvoshoz!”

Az első lépés a háziorvos volt, aki meghallgatta a panaszaimat, majd elküldött laborba vérvételre. A pajzsmirigyhez a TSH, T3 és T4 hormonok szintjét nézik, és ezekből már első ránézésre kiderül, ha valami gáz van.
Nálam a TSH szinte nulla volt, a T3 és T4 pedig az egekben. Ez volt az a pont, amikor már nem volt kérdés, hogy pajzsmirigy túlműködés, és sürgősen endokrinológushoz kell menni.

Az endokrinológus az első találkozón végigtapogatta a nyakamat, ultrahangot csinált, és már ott sejtette, hogy ez bizony Basedow-kór lehet. Ez egy autoimmun betegség, ami ráadásul a szemekre is hatással lehet, és sajnos a férfiaknál sokszor súlyosabban zajlik.

Az endokrinológus nem kertelt: hosszú menet lesz. Először is felírt gyógyszert a pajzsmirigy hormontermelésének visszafogására – nálam ez Metothyrin volt. E mellé jött a szívritmus szabályozása, mert a szapora pulzust is kezelni kell, nehogy baj legyen a szívvel.
Az első hetekben elég kemény volt, mert a szervezetem még „pörgött”, de már jött rá a gyógyszer hatása, és az energiám összevissza ingadozott.

A kezelés része volt a rendszeres labor, nagyjából havonta nézték a hormonjaimat, és mindig az alapján állította be az orvos az adagot.
Közben ultrahangra is jártam, és egyszer csináltak izotópos vizsgálatot is, hogy lássák pontosan, mennyire aktív a pajzsmirigyem.

A legfontosabb tapasztalatom férfiként:

• Ne halogasd a vizsgálatot! A szívedre is rámehet.
• Fogadd el, hogy hosszú folyamat.
• Ne szégyelld, ha fáradt vagy vagy idegesebb a szokásosnál. Ez a betegség része, nem te vagy gyenge.

Sokszor éreztem, hogy a környezetem nem érti, mi zajlik bennem. „De hát jól nézel ki, mit panaszkodsz?” – mondták. Senki nem látja, mennyire kimerítő, amikor a tested folyamatosan túlpörög, és közben belül szétesel.

Most már fél éve tartom a gyógyszeres kezelést, és lassan stabilizálódik a helyzet. Még mindig oda kell figyelnem, még mindig rendszeresen járok kontrollra, de legalább már tudom, mi a baj, és hogy nem vagyok egyedül ezzel férfiként sem.

Ha te, aki most olvasod, hasonló tüneteket érzel – ne várj. Menj el orvoshoz. Hidd el, sokkal könnyebb úgy szembenézni ezzel, ha van diagnózisod, mint ha csak tippelsz és szenvedsz.