AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONKETTEDIK FEJEZET A szél végigsöpört a falon, végigsimított a kövek repedésein, az emberek poros ruháján, Kaelen arcán, mintha ellenőrizni akarná, valóban visszatért-e ide az élet. A város még mindig úgy lélegzett, mint aki nem hiszi…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENHATODIK FEJEZET A hajnal már nem arany volt. Szürke. Nem a fény hiányzott belőle, hanem az ígéret. A város fölött vékony köd ült meg, mintha a romok lehelete nem akarna felszállni. A falak repedései sötétebbnek…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENEGYEDIK FEJEZET A romváros hajnalban mindig más arcát mutatta. Nappal a fény megült a szétszakadt tornyokon, megcsillant a félig szétmállott üvegfalakon, a rozsdaette vashálókon, és a zöld, szívós növényzeten, amely úgy kúszott fel minden felületre,…
Az Új Világ Árnyai – HETEDIK FEJEZET A reggel túl békés volt ahhoz, hogy őszinte legyen. A romváros falai között párás levegő ült meg, a repedt beton réseiből fű és vadszőlő tört elő, mintha a föld szándékosan bizonyítani akarná, hogy…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - MÁSODIK FEJEZET A hajnal úgy érkezett, mint valami szégyenlős vallomás: nem volt benne erő, nem volt benne győzelem, csak egy halvány, szürkés fény, ami megpróbálta elhitetni magáról, hogy még mindig jelent valamit. A világ nem…