AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI – TIZENHARMADIK FEJEZET Kaelen még mindig a falon állt, amikor a város alatti dobbanás elhallgatott. Nem halkult. Nem távolodott. Egyszerűen megszűnt. Ez volt benne a legrosszabb. A zajhoz hozzá lehet szokni. A lövésekhez, a…
Az Új Világ Árnyai – Hatodik fejezet A falak nem egyszerre születtek. Először csak a csend változott meg. A romváros szélén álló betonívek között addig huzat járta a törmeléket, mintha a hely maga is kifújná magából a múltat. Aztán a…
ÖTÖDIK FEJEZET – A Paktum A városrom korábbi főteréből lett tanácsteremben hideg levegő gomolygott. Nem a szél, hanem Elyra gépei mozgatták. Szinte minden mozdulatuk pusztán funkció. Semmi pazarlás, semmi dísz. Mint maga az új világ. Kaelen a kőasztal szélén…
FEJEZET – AZ ELSŐ SZAKADÉK A reggelek furcsán kezdtek itt. Nem volt igazi reggel, mert nem volt civilizáció, ami kijelölte volna. Nem csipogtak telefonok, nem indultak buszok, nem nyíltak kávézók. Csak a fény változott az égen, a szél megmozdult…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - MÁSODIK FEJEZET A hajnal úgy érkezett, mint valami szégyenlős vallomás: nem volt benne erő, nem volt benne győzelem, csak egy halvány, szürkés fény, ami megpróbálta elhitetni magáról, hogy még mindig jelent valamit. A világ nem…